…egy kis statisztikával búcsúzom: 2005. november 20. óta 4 honlap-verzió, 1195 bejegyzés, 5830 hozzászólás.
2006. május 27. óta (ekkortól működik a Google Analytics a haldesign.hu-n) 300000 egyedi látogató, 865000 oldalmegtekintés. Jó volt, szép volt, elég volt – még egyszer utoljára: köszönöm a figyelmet ezen a helyen!
Frissítve: A jelenlegi honlapomat erre találod, a váltásról pedig itt olvashatsz.
Két éve egy nagy váltással belekóstoltam az okostelefonok és az Android világába. Nagyon megszerettem a HTC Hero-t, találónak érzem a nevét, számomra tényleg egy hős volt, egyedi, kézreálló külsejével, és gyönyörű kezelőfelületével. Aztán egyre jobban bosszantott a lassúsága, a kis képernyője, és a borzalmasan silány kamerája – különösen azután, hogy híre kelt: a Samsung végre legyártja a telefonomat. A telefont, ami már elég nagy ahhoz, hogy élmény legyen vele az internetezés, de még elég kicsi ahhoz, hogy zsebrevághassam telefonként, ugyanakkor másod fényképezőgépként, vagy akár videokameraként is megállja a helyét. (Fene akar külön táblagépet, kompakt fényképezőt, videokamerát! Már várom, hogy a tévé és a hifi is feleslegessé váljon az okos-nem-csak-telefonoknak köszönhetően.) Pont erre vártam, és csorgattam rá a nyálam egészen december tizenkettedikéig, amikor Feleségem volt olyan drága, hogy megajándékozott vele a közelgő karácsony alkalmából – azóta is üldözi a hálám.
Ha őszinte akarok lenni, akkor le kell írnom, hogy nekem nem igazán tetszenek a Samsung telefonok – bár rondának semmiképp nem nevezném a Galaxy Note-ot. Míg előbbi ízlés kérdése, az már inkább a praktikum hiánya, hogy a keresés és a menü érintőgombok lettek – ezeket már többször sikerült véletlenül megérintenem (bár biztos ez is megszokható).
De talán sokkal érdekesebb a külső tekintetében a telefon mérete. (Vicces, hogy a jóval kisebb HTC-nek nagyobb a doboza.) Kicsit tartottam tőle, hogy majd nehézkes lesz kezelni (és hordani) – de szerencsére alaptalanul (nem hiába próbálgattam korábban a telefonnal egyező méretű jegyzettömböt a zsebembe gyömöszölni). Hazudnék, ha azt mondanám, hogy pont olyan kényelmes, és kézreálló, mint egy „hagyományos” telefon; de zseniálisan eltalálták azt a határt, ahol még nem válik bosszantóan kényelmetlenné. Le is tudok ülni, úgy hogy a zsebemben van – autót is vezetek így; és ha nagyon akarom, akkor akár egy kézben tartva is elérem a hüvelykujjammal a képernyő teljes felületét. Persze kényelmesebb, és nem utolsó sorban biztonságosabb is két kézben tartva nyomkodni. Amúgy furcsa, de egyáltalán nem volt nehéz megszokni a nagyságát.
A vizuális dolgok iránt „túérzékenyített” emberként ezen a ponton muszáj egy feketepontot adnom a Samsungnak (vagy az Androidnak? vagy egy pirospontot a HTC-nek?). Csak most látom, hogy a HTC mennyi mindennel gazdagította az Android kezelőfelületét – a Hero után bizony siralmas, mikor ilyenekkel találkozom (balra egy tipográfiai „gyöngyszem”; jobbra pedig a galéria borzalmas elmosott háttere):
Vagy most látom csak igazán a HTC Sense zsenialitását: mennyivel egyszerűbb volt vele a telefonálás, mikor kereszt és vezetéknévre vagy akár monogramra is kereshettem; míg a Samsung felületén csak vezetéknevekre lehet! És azt is elárulhatná egy fejlesztő, hogy amikor a keresés egyetlen telefonszámot eredményez, mi a rákért kell külön rábökve kiválasztanom az egyből azt az egyet? Szóval UI terén bőven van még mit fejlődnie a Samsungnak és az Androidnak is – lehetne példát venni a HTC-ről.
De hogy finomságot is említsek, a tollal (S Pen) például pofonegyszerű képernyőmentést készíteni: csupán a gombját nyomva tartva hosszan rá kell bökni a képernyőre. És firkálni is tök jó vele – ezt három és fél éves Luca lányom is tanúsítja. (A kézírás felismerés már körülményesebb, de valahogy nincs is rá igényem, inkább bökdösöm a betűket.) A Gmail, a Google Reader, a YouTube és az internetezés pedig fantasztikus élmény – különösen az aprócska és lomha Hero után.
Ehhez úgy tűnik, jobban ért a koreai gyártó – ezen a téren megérdemli a pirospontot: gördülékenyen fut rajta minden. A 8 MP-es fényképezőgép még kevés fénynél is viszonylag jól teljesít. Azt mondjuk nem értem, hogy a Full HD videó mód miért csak „rázúmolva” működik? Azt gondolnám, hogy éppen ilyenkor lenne szükség az érzékelő minden egyes pixelére. De sebaj, elég a HD felbontású videó is. Az akkumulátor is nagyon jól bírja: ha csak telefonként használom, és a Google fiókom szinkronizálása fut rajta, akkor két nap alatt merül le; de 3-4 órás netezést, videónézést beiktatva is kitart reggeltől estig.
Sok mindent írhatnék még, de nem akarom tovább nyújtani, a lényeg, hogy nagyon szeretem, jó kézbe venni, élmény a használata, a jelenleg kapható telefonok közül semmi másra nem cserélném el. Lenyűgöző, hogy mennyi mindent bele tudnak rakni egy ilyen pici szerkezetbe! Kíváncsian várom hozzá a jövő év első negyedére beígért Android 4-es frissítést.
Tower Heist (2011) hivatalos honlap → | IMDb → | est.hu →
A bárgyú történet és poénok ellenére egyszer nem volt rossz. De csakis egyszer. 6/10
Helyszín: Orosháza
Dátum: 2011. 11. 26.
Fényképezőgép: Canon EOS 550D
Objektív: Sigma 18-200mm f3.5-6.3 DC OS
Expozíciós idő: 0.004″ (1/250)
Rekesz: f/5.6
Gyujtótávolság: 200 mm
ISO: 1250
Balra az eredeti fotó, lent pedig az adjusztált végeredmény (kattintásra megnőnek).
Ez volt az utolsó hetikép – köszönöm a figyelmet!
Rango (2011) hivatalos honlap → | IMDb → | est.hu →
Lenyűgöző látvány, szórakoztató karakterek, jó zene, és a történet se rossz. Szóval jó volt, szívesen megnézem majd újra – ha egyszer úgy adódik. 8/10
Egy évtizede, vagyis majdnem a kezdetektől figyeltem szimpátiával a Grotesque működését, és szinte mindig példaértékűnek éreztem Marcell Tamás és Simon José munkáit. Ezért kíváncsian kattintottam a linkre José levelében, melyben új honlapjáról értesített. Nem csalódtam:
Hal: Mi lett a Grotesque-kel?
José: A Grotesque project így 10 év után kifulladt, már egymás agyára mentünk a végén. Egyszerűen úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk, nem motivált a közös munka.
Milyen betűtípust és technikát használsz a szöveg megjelenítésére a weblapon?
A simonsays.hu oldalt egy fiatal sráccal, Petrásovits Dániellel raktuk össze közösen (egyébként WP alapon), a font alapvetően a nagyszerű “Gotham”, de belenyúltam és a site-on már “Simon” fontként használom.
Hogyan függ össze a Simonsays és a Superlab?
A Simon Says a személyes projectem, főleg tervezésről, művészeti vezetésről szól majd, a SuperLab pedig egy produkciós, tehát gyártó cég (alvállalkozókkal, partner cégekkel), amely szintén 2012 januárjától indul el.
Rendeltem egy gyönyörű naptárat, melyet tegnap hozott ki a postás.
Kívánok még további sok szép munkát!
Egy kedves olvasóm küldte a tippet – köszi Péter!
Helyszín: Orosháza
Dátum: 2011. 11. 26.
Fényképezőgép: Canon EOS 550D
Objektív: Sigma 18-200mm f3.5-6.3 DC OS
Expozíciós idő: 0.011″ (1/90)
Rekesz: f/4.5
Gyujtótávolság: 51 mm
ISO: 1600
Balra az eredeti fotó, lent pedig az adjusztált végeredmény (kattintásra megnőnek).
The King’s Speech (2010) hivatalos honlap → | IMDb → | est.hu →
Ezt a filmet már csak azért is felírtam a megnézendők listájára, mert el nem tudtam képzelni, hogy a témájából (beszédhiba) érdekes történet kerekedhet. Pedig kerekedett – és külön szót érdemel a nagyszerű fényképezés. 7/10
November elsején a Kiscelli Múzeum melletti parkban sétáltunk. Már kevés volt a fény, de „bemozdulásos-letámasztós” képekhez még éppen elég.
[lg_folder folder="havifoto_8/1"]
November utolsó hétvégéjén pedig Orosházán jártunk, ahol váratlanul egy nagyon jó fotótippet kaptam. Kihasználva a lehetőséget, egy elhagyott laktanyában gyűjtögettem hangulatokat.
[lg_folder folder="havifoto_8/2"]
Ez volt az utolsó havifotó – köszönöm a figyelmet!
Múlt héten New York utcáján sétáltunk. Vagy legalábbis egy a valóságban nem létező New York-i utca díszletei között, a Korda Filmparkban. Érdekes élmény volt, akárcsak a látogatóközpont épületében tett látogatásunk. Köszönet a Papyrusnak!
Itt se jártam még – sőt, korábban még nem is gokartoztam. Nem gondoltam volna, hogy ebben így el lehet fáradni. Tegnap este négy vagy öt nyolc perces menetben vettem részt, és most van egy kis izomlázam (ma reggel furcsa volt könnyedén tekerni saját autónk szervókormányát). Jó volt – köszönet a Hörmann-nak!
Elsőre úgy tűnik, nagyon jó lett a tegnap megjelent új WordPress (a lényeg magyarul):
Helyszín: Bokod
Dátum: 2011. 10. 23.
Fényképezőgép: Canon EOS 550D
Objektív: Sigma 18-200mm f3.5-6.3 DC OS
Expozíciós idő: 0.022″ (1/45)
Rekesz: f/4.5
Gyujtótávolság: 42 mm
ISO: 100
Balra az eredeti fotó, lent pedig az adjusztált végeredmény (kattintásra megnőnek).
Arthur Christmas (2011) hivatalos honlap → | IMDb → | est.hu →
Három és fél éves Luca lányom első moziélményének tárgyáról szokása szerint nem nyilatkozott túl bőven – csak annyit mondott a „jó volt” kérdésünkre, hogy igen. Szerintem is jó volt, voltak benne inkább felnőtteknek szóló, finom humorbonbonok is – de nekem megint kicsit túl sok volt a hosszúra nyúlt akciójelenetekből. 7/10
Helyszín: Bokod
Dátum: 2011. 10. 23.
Fényképezőgép: Canon EOS 550D
Objektív: Sigma 10-20mm f4-5.6 EX DC
Expozíciós idő: 30″
Rekesz: f/22
Gyujtótávolság: 10 mm
ISO: 100
Balra az eredeti fotó, lent pedig az adjusztált végeredmény (kattintásra megnőnek).
Hangulatkonzerveim mától két héten át 40 %-os áron kaphatók a Veddvelemen – részletekért kattints a képre!
Helyszín: Bokod
Dátum: 2011. 10. 23.
Fényképezőgép: Canon EOS 550D
Objektív: Sigma 18-200mm f3.5-6.3 DC OS
Expozíciós idő: 60″
Rekesz: f/22
Gyujtótávolság: 63 mm
ISO: 400
Balra az eredeti fotó, lent pedig az adjusztált végeredmény (kattintásra megnőnek).
Nagyon bejön ez a legújabb – akárcsak a Kiscsillag első lemeze (Greatest Hits Vol.1.); ellentétben a másodikkal (Örökre szívembe zártalak), ami egyáltalán nem tetszett.
https://player.soundcloud.com/player.swf?url=http%3A%2F%2Fapi.soundcloud.com%2Fplaylists%2F1262708
Helyszín: Bokod
Dátum: 2011. 10. 23.
Fényképezőgép: Canon EOS 550D
Objektív: Sigma 10-20mm f4-5.6 EX DC
Expozíciós idő: 61″
Rekesz: f/22
Gyujtótávolság: 17 mm
ISO: 400
Balra az eredeti fotó, lent pedig az adjusztált végeredmény (kattintásra megnőnek).
True Grit (2010) hivatalos honlap → | IMDb → | est.hu →
Kicsit nehézkesen indult, de megérte elővenni a(z álmosság elleni) whiskyt a szekrényből, és kortyolgatni a félszeművel együtt, mert így kiderült, hogy 2010-ben is lehet szépen fényképezett, jó westernt forgatni. 8/10
Ami az előző havifotóból kimaradt: szeptember közepén egy hétvégére még visszatértünk Balatonfenyvesre. Barátaink nyaralójában sütött a nap ezekre a párás szőlőszemekre.
[lg_folder folder="havifoto_7/1"]
Kompról kattintottam a két duotón vitorlásost. A csillagászati ősz kezdetén, egy szentendrei patak vizében strandoltak a gesztenyék.
[lg_folder folder="havifoto_7/2"]
Október közepén Balatonfüreden jártam – gyönyörűen rendbe van téve, és rendben van tartva a városka központi része.
[lg_folder folder="havifoto_7/3"]
A Flickr-en keresztül ismertem meg Tóth Aba képeit, melyek alapján levontam a következtetést: lehet némi hasonlóság a gondolkodásunkban. Október elején megkerestem a grafikus kollégát egy közös fotózás ötletével, amit a forradalom évfordulójának hajnalán valóra is váltottunk. Csabában és az általa választott helyszínben se csalódtam – a bokodi hűtőtó a kis horgászházakkal egészen szürreális látványt nyújtott. Csaba, ezúton is köszönöm az élményt!
[lg_folder folder="havifoto_7/4"]
Október végén Pécsre mentünk – és ha már Pécs, akkor általában Orfű is. Sok gyönyörű őszi hangulatot szerettem volna konzerválni, de csak ez a négy lett említésre érdemes – leszámítva persze a több tucat Lucás, kedvesismerősöst.
[lg_folder folder="havifoto_7/5"]
Helyszín: Bokod
Dátum: 2011. 10. 23.
Fényképezőgép: Canon EOS 550D
Objektív: Sigma 10-20mm f4-5.6 EX DC
Expozíciós idő: 120″
Rekesz: f/22
Gyujtótávolság: 20 mm
ISO: 400
Balra az eredeti fotó, lent pedig az adjusztált végeredmény (kattintásra megnőnek).
Ezekkel a helyszínen készült, exkluzív felvételekkel állítok emléket a tegnapi jubileumi koncertnek. Alkoholos befolyásoltságom miatt érdemi értékelésbe nem bocsátkozom (majd megnézzük/hallgatjuk DVD-n – gondolom lesz ilyen). Egy biztos: jól éreztük magukat!
Mostanság sok dicsérő észrevétellel lehet találkozni a Google dizájn megújulásával kapcsolatban. Nem alaptalanul – én is írtam már ilyent, most viszont a számomra bosszantó apróságokról ejtek szót (a teljesség igénye nélkül). Határozottan zavar, amikor nincs következetes egységesség egy cég azonos dizájnvonalat követő termékeinek megjelenésében. (Így van ez az Adobe esetében is – egyetlen példa: CS5-ös Ps, Ai, ID ablakkeret fejlécmagasságok: 32, 35, 36 pixel – WTF?)
Az alábbi képen a már új ruhába bújtatott, általam is használt Google szolgáltatások oldalainak képeit helyeztem egymásra (kattintásra megnő):
A halványszürke fejléc magasságok: 71, 57, 71, 57, 60, 60, 70, 72 pixel (Kereső, Gmail, Naptár, Dokumentumok, Olvasó, Google+, Térkép, Fordító). Ráadásul a Readernél halványszürke helyett fehér ez a sáv; a Google+-nál és a Térképnél pedig van még egy 1 pixeles sötétebb szürke csík is a halványszürke sáv felett, melyek árnyalata mindkettőnél más és más; a Fordítónál pedig ugyanez 2 pixeles és fehér! A bal szélen a függőleges piros jelölő sáv a Gmailben 4, az Olvasóban csak 3 pixel széles.
A legutóbb megújult Reader kakukktojás abból a szempontból is, hogy a Google logó mellé került a neve kékkel (képként), nem pedig a logó alá pirossal (szövegként):
A gombokon van ahol felfelé, máshol lefelé vannak elcsúszva az ikonok:
És még sorolhatnám, de inkább már csak a beállító felületek kaotikusságát mutatom meg – na itt aztán semmiféle egységességről nem beszélhetünk:
Szóval az irány nagyon jó, nagy vonalakban minden szép is, de ha elmerülünk a részletekben, akkor azt kell mondjam, hogy kicsit hanyag munka.
És még egy költői kérdés a végére: a két napja indult Google+ Oldalak bevezetésével együtt lecserélték a régi (néhány hónapos), könnyen felismerhető, szerethető ikont erre a jellegtelen valamire. Miért?
Helyszín: Somogyszentpál
Dátum: 2011. 08. 25.
Fényképezőgép: Canon EOS 550D
Objektív: Sigma 10-20mm f4-5.6 EX DC
Expozíciós idő: 0.004″ (1/250)
Rekesz: f/11
Gyujtótávolság: 10 mm
ISO: 1600
Balra az eredeti fotó, lent pedig az adjusztált végeredmény (kattintásra megnőnek).
Úgy látszik, három évente kifakad belőlem, hogy elmondjam: az InDesign egy csodálatos szoftver. Még nyolc év után is meghat az átgondoltság, amellyel megalkották. Ma történt:
Tudom, hogy az InDesign sem tökéletes, de amikor ilyen örömökben részesít nap mint nap, eltörpülnek a hibái.
A PlusFeed-del létrehozott Google+ RSS feed nem frissült a FeedBurner-en keresztül, ezért a Pikkely rovatot ma fájó szívvel megszüntettem. Kövessetek a Google+-on vagy a Facebook-on!
Valószínű, már te is tudod, hogy táblázatok cellái között a Tab (vagy a nyilak) lenyomásával ugrálhatsz – az utolsó cellához érve pedig új sort hozhatsz létre. De mi van akkor, ha a cellán belül szeretnéd a tabulátort használni? Választhatod a helyi menüt is (jobb klikk > Insert Special Character > Other > Tab), de jó lenne valami egyszerűbb, gyorsbillentyűs megoldás. A Mac-esek számára ez alapból adott: Option+Tab. De mi a helyzet PC-n? Itt az Option+Tab-nak megfelelő Alt+Tab a programok közötti váltásra való, a kézenfekvőnek tűnő Ctrl+Tab pedig alapból nem működik. A megoldás: Edit > Keyboard Shortcuts – a többi pedig kékkel jelölve az alábbi képen (alul a New Shortcut-hoz írd be a Ctrl+Tab-ot – vagy amit szeretnél –, majd kattints az Assign-ra).
A másik hasznos táblázatos gyorsbillentyű, amit a Graphic Mac-en találtam, az Esc, melynek lenyomásával az adott cellát jelölheted ki – az Esc másodszori megnyomására pedig a cella tartalma kerül kijelölésre.
Az InDesign Magazine hírleveléből tudtam meg, hogy az optikai margó igazítás (Story panel) a paragrafus stílus beállításainál (Paragraph Style Options > Indents and Spacing) kikapcsolható. Ez jól jöhet például listáknál, amikor a listaelemek pöttyei vagy sorszámai nem kívánt helyre kerüln(én)ek az Optical Margin Alignment hatására. Mindig van új a nap alatt (pláne ha nem elég figyelmes az ember)…
